A második évad során több vérfarkas is feltűnt, akik mind azért küzdenek, hogy a vámpírokat ellehetetlenítsék, az átkot, ami a Holdhoz köti őket pedig megsemmisítsék. A Lockwood családban apáról fiúra száll egy "átok", miszerint vérfarkassá alakulnak minden teliholdkor, mihelyst kiváltják ezt az átkot. Mivel ez a család is tagja az alapítóknak, a Lockwoodok története jó régre nyúlik vissza, egészen az 1800-as évekig. Valószínű, hogy minden egyes generáció örökli ezt a "képességet". A város polgármestere, Richard Lockwood is vérfarkas (volt), ami akkor bizonyosodott be, mikor az emberektől eltérően hallotta Jonathan Gilbert szerkezetének magas frekvenciáját.
Tyler elől sokáig titkolják a valós kilétét, mígnem a városba érkező nagybátyja, Mason Lockwood szembesíti a természetével. Tyler egy szörnyű baleset révén kiváltja az átkot, és habár az első átváltozása fájdalmas és mindent megváltoztat, mégis túléli.
A sorozatbéli vérfarkasok különlegessége még, hogy egyetlen harapásuk képes megölni egy vámpírt, így amikor a Damon keze által megölt Mason Lockwood egyik barátja, Jules a városba érkezik, és teliholdkor megharapja az idősebb Salvatore egyik barátját, Rose-t, a nő fájdalmas kínok között lel megnyugvásra Damon könyörületével. Mint később kiderül, a vérfarkas harapásra is van gyógyír, méghozzá a legidősebb vámpír (és vérfarkas, tehát hibrid), Klaus vére.

"Igaziból"...

A farkasember vagy vérfarkas olyan ember, akit egy átok farkassá változtatott. Ilyenkor emberi mivoltából kivetkőzve viselkedik. A farkasember legendája az emberiség egyik legősibb és legismertebb mítosza. A farkasemberekről szóló, alakváltó történeteket megtaláljuk mindenhol, ahol a világon írott történelem létezik. Elemeiben a samanizmusra megy vissza. Olyan területeken is találkozni párhuzamaival, ahol nem élnek farkasok.

Az európai folklór szerint a vérfarkasok megkülönböztető jegyeket viselnek magukon emberi alakjukban is : ilyenek például az összenőtt szemöldök, a hegyes körmök, az imbolygó járás. Az egyik alapvető módszer hogy megállapítsák egy emberről hogy vérfarkas, hogy vágást ejtenek a testén, és a seb belsejében szőr látszódik. A vérfarkasok állati formájának megjelenése különféle hagyományokban eltérő, jellemzően nem különbözik az átlagos farkastól, bár a legtöbb monda szerint nincsen farkuk, és emberi szemekkel és hanggal bírnak. Visszatérve emberi alakjukba, gyenge, visszahúzódó, lelki fájdalomtól gyötört emberként dokumentálták. Sok vérfarkasról szóló írás a történelem folyamán, olyan embernek írta le őket, akik melankolikusak, krónikus depressziótól szenvednek, és keserűek az általuk elkövetett bűnök miatt. Az általánosan elterjedt nézet a középkori Európában az volt hogy a vérfarkasok előszeretettel falták fel a frissen eltemetett holttesteket.
Olaszországban, Franciaországban és Németország területén elterjedt hiedelem szerint vérfarkassá változni szerdán és pénteken éjjel lehetséges, teliholdkor, ha a telihold fénye az ember arcára vetül. Más esetekben az átalakulás valamiféle sátáni eskü letétele után következik be.
A vámpírokkal ellentétben a vérfarkasok nem érzékenyek a vallási ereklyékre és szimbólumokra mint például a szenteltvíz vagy a kereszt. Néhány ország mondái szerint a rozs és a fagyöngy biztonságos távolban tartja a vérfarkasokat. A belgák szerint a hegyi kőris árnyékában biztonságban vannak a vérfarkasoktól, míg megint máshol a farkasszőlőt ajánlják a támadások ellen.

(thevampirediaries.freeblog.hu)